Ahogy már említettük, szeretjük a TFK csoportban felmerülő kérdések kapcsán leszűrni, miről hogyan gondolkodnak a csoporttagok.

Eddig nagy hatású könyveket és  örömforrást jelentő dolgokat  és a tavaszi fáradtság lehetséges energizáló ellenszereit szedtünk össze egy csokorba a csoport ajánlásai alapján.

Vannak témák, amikben nagyobb az egyetértés, és vannak kimondottan megosztó kérdések, amikre ahány komment, annyi féle válasz érkezik.

Egy nemrégi poszt is az utóbbi kategóriába került: március 1-jén az egyik csoporttag azt kérdezte a többiektől, hogy kinek mi az élete értelme, célja, mert ő — és szerinte a generációjára is ez jellemző — nem igazán tudja, annak ellenére, hogy látszólag mindene megvan.

🤔 A 30-as éveidben (Y generációsként) járva te is tapasztalod magadon, hogy bár kb. mindened megvan, valamilyen ürességgel találkozol belül, ha az életed értelmét kutatod magadban?

💬 A témaindító posztra 124 hozzászólás érzekett, ezeket egyesével elolvashatod a TFK Facebook csoportban, itt.

💡 Az alábbiakban pedig kiemeljük a legmeghatározóbb válaszokat, hátha téged is elindítanak valamerre — de ha mégsem, vagy nem teljesen, lépj be a csoportba, és tedd fel a saját kérdésed!



Tehát az eredeti poszt szövege:

Sziasztok, egy komplex kérdéssel vagyok itt, ami foglalkoztat mostanság.
Sokszor látom, hogy az én korombeli (32-38) évesek alól mintha kihúzták volna a szőnyeget.


Jól keresnek, van párkapcsolat, látszólag minden oké. De vmi mégis hiányzik. A célja az életüknek. És az enyemnek is.
Szóval elkezdett foglalkoztatni a kérdés.
Mi az én életem értelme, célja?
Mint különböző cikkekből, dokumentum filmekből látom, ez egyén függő .
Érdekes hogy 30 éve Józsi bácsinak a tanyán nem volt ilyen gondja. Elvégezte a munkát, jól érezte magát és boldogan ment lefeküdni. Ő elfogadta, hogy ez lesz egész életében.
Akkor a mi generációnkban miért van ez a fura üresség? Túl sok a lehetőség és megbenit minket? Nagyon kíváncsi vagyok a valaszokra….


Szóval a kérdésem hozzátok,
Mi a te életed értelme, célja?


Oszd meg velünk hátha az önismereti letramon kicsit fentebb jutok 


És a válaszok:

  • “Akkor a mi generációnkban miért van ez a fura üresség?

    Paradox módon a jólét miatt. Az általad hozott példában Józsi bácsinak nem volt ideje és lehetősége az élet értelmét kutatni, olvasni, elvonulni, szórakozni, utazni, stb., mert az élete egészét kitette a munka. Ma mindenki olyan színvonalon él, mint régen a hercegek, ezért ma mindenki egy kicsit filozófus, mert van ideje, lehetősége ezekre. A másik, hogy szintén először a történelemben nincs fölöttünk egy olyan egyértelmű hatalom (uralkodó, istenség), aminek ab ovo az életünket szentelnénk, akár akarjuk, akár nem. Az a bizonytalanság és talajvesztettség, amiről te írsz, a modern ember független életmódjából adódó felelősség, amihez fel kell nőni. Nem csoda, hogy ez sokunknak okoz gondot, mivel az emberi történelem során soha nem kellett ezt az embernek magának kitalálnia.”

  • ” Az én válaszom lehet kicsit off lesz. Én 31 vagyok, tavaly férjhez mentem. Az életem értelme már megvan, a férjem személyében, meg majd a gyerekünk személyében lesz meg, amikor lesz. A célom az, hogy legyen egy kertes házunk, ami lesz. Vagy így, vagy úgy. Én igazából sose értettem azt, hogy nagyon sokan kergetik a pénz, de az sem teszi őket boldoggá. Nálam, onnantól kezdve, hogy megtaláltam a másik felem, az anyagi jólét másodlagos, bár előtte is az volt. Mindkettőnknek van munkahelye, még azt sem mondhatnám, hogy jól meg vagyunk fizetve. De mi boldogok vagyunk, és nem vágyunk arra, hogy több dolgot érjünk el, mint ami most van. Minden apró dolgot tudunk értékelni, nincsenek nagyravágyó terveink, mi már így is boldogok vagyunk. 🙂 szóval ami ezután jön még pozitív dolog, az már csak hab a tortán. 🙂 “

  • “jó a kérdés 🙂 szerintem a legfontosabb hogy nem egy elnyomó hatalom mondja meg hogy ki mit csinálhat, ez pedig furcsa mert a szüleinknek megmondták és minket is arra neveltek jórészt hogy tedd amit a többség szokott. mostanra azonban nincs többség, rengeteg lehetőségünk van és a választás súlya nyomhatja az ember vállát. a másik a hagyományos szerepektől való eltávolodás. régen a férfi kereste a pénzt, a nő szült és vezette a háztartást. nagyon sok 30as nőnek ez nem elég életcél, nem vonzza őket ez a szerep. egy másik probléma pedig az értelmes munkavégzés. az emberek 90%a olyan munkát végez amit nem szeret, vagy maguk a feladatok vagy a környezet miatt. hiába kapsz pénzt érte, a puszta létfenntartás nem valami vonzó életcél – teljesen jogosan. ezek pedig szépen összeállhatnak egy olyan rendszerkritikává amivel nem tud az ember mit kezdeni hiszen a hatalmon levő döntéshozók érdekei teljesen mások mint a mi generációnké, sokszor egyáltalán nem értenek meg minket. és ehhez hozzájön a fogyasztói társadalom kritikája, a kapitalizmus kritikája ami szintén sokunkban fogalmazódik meg. ezek simán vezethetnek oda, hogy az ember ugy érzi, nincs is semmi értelme annak hogy itt van.

    Update: hogy a kérdésre is válaszoljak: az életem célja, hogy jól érezzem magam. mitől érzem jól magam? ha olyan dolgot csinálhatok ami hozzáad mások életéhez és számomra értéket hordoz. mi hordoz értéket? a teljesség igénye nélkül: a természet megismerése, a mozgás, az önismeret, a természettel összhangban önfenntartó és egyszerűségre törekvő életet élni, beszélgetés, saját kezemmel alkotni, közösségek része lenni.”

  • “Nagyon jó kérdés örülök, hogy ilyet kezdeményeztél. Szerintem pont ebben a korosztályban pattan ki egy általános társadalmi feszültség. Ahol a klasszikus családközpontú ideológiák az önmegvalósítás eszméinek feszülnek. Látod te is azzal kezdted a gondolatod, hogy “jól keresnek, van párkapcsolat…”. Pont ez okoz feszültséget, hogy az átrendeződött, átalakult életünkben a jól-létet (direkt nem jólétet írtam) már nem feltétlen az említett paraméterek alapján lehet mérni. Most óriási nyomás nehezedik a 30asokra (“szültél ma már?”), ez a megfelelési kényszer szerintem sokakat diszfunkcionális párkapcsolatokba sodor, mert anya/apa nagyi/nagypapa ezzel talál meg állandóan. Szerintem akkor lesz szép és normális körülöttünk a világ, amikor már nem mintegy reprodukciós kényszer fogja vezérelni a gyerekvállalást, családalapítást, hanem amikor igazán akarjuk, amikor igazán zsigerből jövő boldogságot érzünk, minden félelem nélkül ezzel kapcsolatban.

    Kicsit messzebbről kezdtem, de a fentebb leírt feszültségből fakadóan nagyon sok olyan tényező keletkezik, ami ezt az ürességet okozhatja. Lett gyerekem, de nem szeretem a társam. Lett karrierem, de magányos vagyok. Én gyereket akarok ő karriert. Van pénzem házra, kocsira, társam is van, de egy ingerszegény irodában töltöm a heti 40 órámat, amikor kirándulhatnék is, de akkor miből lesz pénz családra. stb.

    És a legfontosabb… Az élet értelme szerintem, hogy odafigyelsz a saját belső hangjaidra és igényeidre és ezek mentén élsz és nem hagyod, hogy ettől eltérítsenek (természetesen feltételezve azt, hogy egy egészséges lelkületű egyénről van szó).”

  • “Látok egy jópár választ, ami így vagy úgy a Maslow-piramis féle elgondolást vonultatja fel. “Azért foglalkozunk ezzel, mert módunkban áll.”
    Nos, elképzelhető, hogy így van, de én ezt inkább fogandnám kitörő lekesedéssel, mint visszavágyódó romantikával a tudatnak arra a szintjére, ahol a “mit eszek ma?” jelenti az egyetlen kérdést saját magunk felé.
    Szerencsés vagy, ahogy mindenki, aki elkezd öntudatra ébredni, és elkezd gondolkodni azon, hogy az auto-pilóta üzemmód nem biztos, hogy a létezés legmagasabb szintje, nem biztos, hogy én ezért vagyok itt, stb…
    Ha nem találod a válaszaid az meg megintcsak tök jó, mert ellát elég kíváncsisággal ahhoz, hogy tovább menj az útkeresésedben.
    Olvass tovább, nézz szét különböző filózófiákban, vallások tanaiban, pszichológiában, és nézd meg, hogy mi az, ami a leginkább rezonál veled, merre visz a természetes érdeklődésed. Meditálj minden nap. Figyeld meg a gondolataid néha akkor is, amikor nem meditálsz. Tedd fel a kérdést, “ki vagyok én?”.
    A következő lépés meg mindig jönni fog majd.”

  • “Az én életem értelme, hogy minel tobb embernek kommunikálva, megertessem másokkal a pszichológia hasznát, közelebb vigyem a szolgáltatásokat az emberekhez, és edukaljak a mentális egészség fontossagarol.”

  • “Én pár éve elmentem önkénteskedni külföldre és a legegyszerűbb munkákat végeztem. Olyan volt, mintha egy szanatóriumban lennék 😀
    Akár klasszikus nyaralás helyett is el lehet menni “kapálni”, aztán hátha ad valami újszerű, kiteljesítő élményt. Ha nem, akkor pedig lehet tovább keresni.
    Ehhez ajánlom a Workawayt: https://www.workaway.info
    Illetve nekem bizonyos szintű válaszokat a fenti kérdésekre a keleti filozófiában való elmélyülés egy nyugati ember tolmácsolásán keresztül adta meg. Ezt is jó szívvel ajánlom. Napi egy Alan Watts előadás nagyon jót tesz :)”

  • “Én ezt így fogalmaztam meg magamnak: Szeretném az embereket akikkel találkozom jobb állapotban hagyni, miután elköszönünk.
    Leave it better than you found it. (like the campground rule)
    Mivel esküvő fotós vagyok, abban meg így konkrétizáltam: Szeretném, ha minden egyes találkozó és fotózás után egy kicsit jobban szeretnék egymást a párok, akikkel dolgozom.
    Lehet ez másnak közhelyes, de nekem nagy lépés volt ezt kitalálni és segít tartani az irányt.”

  • “Azért születtél, hogy nézőpontod legyen 🙂 Hogy te máshogy lásd a dolgokat, mint mások. Nincs 2 ember a földön, aki mindent ugyanúgy látna és gondolna, ezért én úgy gondolom nem is létezik olyan, hogy “A valóság”. A különböző látásmódok hozzák létre a minket körülvevő világot (művészet, építészet, társadalmak, filozófia, emberi kapcsolatok, konfliktusok, cégek, bármi).  (…) Én is régóta keresem a saját válaszaimat, főleg a boldogság terén. Nemrégiben lehetőségem volt egy kicsit utazgatni, jártam iszlám és buddhista országokban is, és megfigyeltem az embereket. Mindkét kultúrát ősi tradíció járja át, a hagyományos családkép uralja a társadalmat, az emberek vallásosak és alapvetően boldogok. A mi európai kultúránkból ez egyre inkább hiányzik, viszont a karrierbeli lehetőségeink végtelenek és látszólag szabadok vagyunk. Ez okoz némi fejfájást, hiszen gyökértelenek leszünk. (…) Különböző nézőpontok vannak, különböző lelki fejlettségi állapotban vagyunk és nekünk, akik ma Európában élünk, ebben a társadalmi vallási kulturális katyvaszban, az a feladatunk, hogy így nehezített körülmények között is megtaláljuk az utunkat és a boldogságunkat. Ehhez érdemes napi szinten meditálni, elcsendesedni, magunkba nézni, ha kell mindent feladni, ha tehetjük világot látni és formálódni. (…) És akkor visszatérve az életcélhoz: szerintem a szeret szintjét kell növelnünk a világban. Ehhez az első lépés önmagunk elfogadása majd szeretete, majd mások elfogadása és végül mások szeretete. Ami utóbbi szerintem a legmagasabb földön elérhető állapot. Azt, hogy te hogyan tudod leghatékonyabban növelni a világban a boldogságot, azt egy nagy feladat felfedezni. Lehet, hogy fagyit kell árulnod, vagy egy nagy céget kell vezetned, vagy létre kell hoznod a TFK-t. A lényeg, hogy mindenhol lehetőséged van jót tenni másokkal, találd meg azt, hogy hol tudod ezt a leghatékonyabban kivitelezni. ✌️”

  • “Arra jutottam, hogy az én életem célja az, hogy minél több embernek átadjam azt a tudást, amit megszereztem hulladékcsökkentés-környezetvédelem, önkéntesség, selfbranding és marketing területen. Az életem értelme, hogy abban a flowban legyek, amivel hatékonyan hathatok a környezetemre, azok által a tálentumok, tehetségek által, amiket kaptam. 🙂 Amikor volt Pesten jól fizető vezető állásom, 26 éves koromra mindent elértem, amit akartam, hasonlót éreztem. Ez a kép akkor készült, amikor megértettem, hogy mi az életem értelme. Egész napos fűnyírás után a 40 fokban, hullafáradtan, leizzadva megálltam a nap végén és mikor felnéztem az orrom előtt ment le a nap. Ott ültem és azt éreztem, hogy igen. Ez az életem értelme. Megállni és átélni a csodát, ami mellett nap, mint nap elrohantam.”

  • “Az én életem értelme/célja, hogy (huh… bátorság…) szóval, hogy a mágiát visszahozzam a földre. Tudom, mennyire hangzik elszálltnak, de ez van.
    Konkrétabban és befogadhatóbban: hidat építeni a tudomány és a szellemi út közé. Avagy a Föld és a Tűz elem közé. Megmutatni, hogy a kvantumfizika és Buddha/Jézus/akárki ugyanarról beszélnek.”

  • “Én megtaláltam életem célját és asszerint élem az életem azért dolgozok minden nap, hogy ezt elérjem. (…) Szerintem életed célja valami olyasmi amit szenvedélyesen szeretsz, de amiről azt hiszed lehetetlen elérni. Számomra ez egy gyerekkori vágy volt amit eltemettem, mert a környezetem észszerűtlen elképzelésnek tartotta és egy gyereknek, akinek a körülötte lévő felnőttek tudásán múlik a szemlélet módja ez elég volt. Most 24 négy évesen a hatéves énem álmát váltom valóra, és azt érzem, hogy bármit megtennék érte, bárhova költöznék érte… (…) Tenger biológusnak tanulok hollandiában és azon belül is a tengeri emlősökre szeretnék szakosodni.”