Nem érzed jól magad amiért a négy fal között dolgozol vagy csak egy unalmas városban élsz? Az internet forradalmasította a munka szót és mára megannyi új lehetőséget hozott a munkavállalók életébe amik eddig nem is léteztek. Mostanáig.

Sokaknak az internet egy opció, aminek a segítségével a munkát összekombinálják a világkörüli utazással. A „digitális nomád” kifejezést már agyonhasználták, de gyakran egyszerűen csak azt jelenti, hogy olcsó szállások között ingázik az ember csekély bevételforrásból, amiből pont meg lehet élni. De íme egy  példa arra, hogy még a karriert is össze lehet kapcsolni a szabadsággal, hogy aztán a saját időbeosztásod szerint utazhass.

Interjú Jodi Ettenberg-gel, a Legalnomads.com bloggerével

Össze tudnád röviden foglalni, hogy mit dolgozol, hogyan kezdted és hol van a bázisod?

Sokszor azzal viccelek, hogy leves evésből élek, de ez az, ahova alapvetően a karrierem irányult az elmúlt években. Igazából több, mint öt évig ügyvéd voltam New York-ban, de kiléptem ebből a mókuskerékből és egy évig utazgattam szerte a világban. Elindítottam a blogomat, ami azóta is a Legal Nomads nevet viseli. Eleinte csak azért vezettem, hogy a családom és a barátaim is tudjanak arról, mi történik velem és megosztottam a sztorikat és bakikat amik az utazások alkalmával történtek meg velem.

Ahogy az oldal növekedett, úgy kaptam egyre több és több megkeresést, hogy szabadúszó módjára írjak és úgy gondoltam, hogy „Miért ne próbálhatnám meg, meddig jutok el?”. Úgy határoztam, hogy az oldalon nem lesznek hirdetések ( és most sincsenek) és 2010-ben a WordPress-re váltottam. Elkezdtem kiépíteni egyfajta rutint, ami magába foglalja az Ázsiában való gasztro írásokat és az észak-amerikai nyarakat valamint konferenciákon való beszédet és a közösségi médiás konzultációs munkákat is.

Az utóbbi pár évben a fókuszom az ételekre helyeződött – különösen a street food-ra – ami egy szuper dolog, ha fel szeretném fedezni a helyet teljes mértékben. Írtam egy könyvet tavaly „ A gasztronómiai utazók kézikönyve” címen és elkezdtem egy kis csoportos gasztro sétákat Saigon városában, Vietnámban ami január óta folyik.

Alapvetően ez egy olyan élet, ami az ételekről való tanulás köré épült egyrészről, másrészről pedig a közösségi média konzultációkra. Nagyon kielégítő és ízletes munka ez.

Le tudnád írni egy tipikus napodat?

Őszintén szólva ez attól függ, hogy hol is vagyok aznap. Saigon-ban a napjaim az írásból állnak, sok-sok levessel vegyítve. Az estéket rendszerint konferencia hívásokkal töltöm  Észak-Amerikába – mivel 12 órányi időeltolódás van,  ez a legalkalmasabb idő, hogy az ügyfelekkel konzultáljak. Ha semmi sincs betervezve, akkor összefutok a barátaimmal egy ebédre, csigát eszünk és sört iszunk az utcán.

Észak-Amerikában egyik helyről a másikra költözöm, tehát a napirendem kevésbé kötött.

Mi volt a legjobb hely/ legjobb dolog amit tettél az elmúlt évben?

Nagyszerű évem volt, de a fénypontja az volt, amikor elvittem az édesanyámat Radzsasztánba a szülinapja alkalmából. Már évtizedek óta nem utaztunk együtt és ez tényleg hatalmas jutalom volt, hogy megtehettük. Nemcsak végigettük az utunkat Radzsasztánig, de el tudott jönni velem Bangkok-ba, ahol egy konferencián hallott, ahogy beszédet tartottam. Ez azért nagyban hozzásegítette, hogy megértse mit is csinálok valójában. Valamint olyan emberekkel is tudott találkozni, akik lakóhelytől függetlenül dolgoznak- talán mostanra el tudja mesélni a család többi tagjának ezt az egész digitális nomád mizériát!

Mondj nekünk valamit, amitől sárgák leszünk az irigységtől!

Igazából minden nap hálásan ébredek fel, hogy képes voltam felépíteni ezt az életet olyan dolgok köré, amit szeretek. Bevallom, még mindig ügyvéd vagyok – B tervnek még mindig visszatérhetek az elhagyott pályámhoz, ha a legrosszabb forgatókönyv szerint alakulnának a dolgok – de  most túlságosan is élvezem ezt az egészet, hogy visszatérjek a jogi hivatásomhoz.

Mi a hátránya a munkádnak/életednek?

A bizonytalanság, hogy nem tudod, hol leszel pár hónap múlva, a rugalmasság, ami lesújtó lehet néha, amikor bármiféle opció elérhető. Nehéz egészségesnek maradni, amikor a testedet állandó stressznek teszed ki azzal, hogy állandóan utazol. Az is eléggé rossz, hogy nincsenek egy helyen azok az emberek, akiket szeretsz ( mivel egyik helyen se tartózkodsz huzamosabb ideig). De még így is a pozitív dolgok vannak a többségben!

 

Mit tanácsolsz azoknak, akik belefáradtak a 9-5-ig munkába és több függetlenségre, szabadságra vágynak hogy utazhassanak?

Több módja is van ennek: az egyik, hogy olyan állást keresel, ami magába foglalja az utazást, legyen az tanítás, konzultációs munka vagy mérnöki. A másik út, hogy elkezded magad fejleszteni és olyan készségeket tanulsz amik hasznosak ( mobil applikációs fejlesztő, web dizájner stb) amit bárhonnan el lehet végezni.

Ez nem egy megnyugtató választás, hogy eltérsz a megszokottól és nem azt csinálod, amire mondták, hogy „normális”. De ugyanakkor, ha eléggé izgatott vagy a rugalmasság iránt és hogy erre felépíts egy egész életet, ami kielégítő, akkor a fent említett nagyon kifizetődő választás.

forrás: thenextweb.com