Látszólag lehetetlen feladat önzetlennek lenni… ha mélyebben megvizsgáljuk a cselekedeteinket, mind mögött azt látjuk, hogy azért cselekszünk, hogy abból valamilyen hasznunk származzék.

Sokszor a látszólag adományozó cselekedet mögött az van, hogy végtére is a saját egónkat hizlaljuk, és azért adunk, hogy elismerést, vállveregetést kapjunk, vagy éppen el tudjunk dicsekedni vele, hogy milyen önzetlenek is voltunk.

Ha pedig az egészet csak a dicsekvés miatt csináltuk, akkor valóban nem rólunk szól a cselekedet?

 

A decemberi Tudatos Fiatalok Közössége Találkozó témája az önzetlenség

 

Szerintem – és az ősi kabbala szerint is – az önzetlenséget nem a felszínen, hanem a mélyben, saját mögöttes szándékunkban találhatjuk. Az önzés tulajdonképpen egy számítás: ezt meg ezt megteszem, majd ebből valamit profitálok.

Önzetlenséget csak úgy lehet felépíteni, hogy az önző elmemunkát leépítjük, és elkezdünk pusztán olyan megfontolásból cselekedni, hogy megvizsgáljuk, másokban milyen hatást ér el a cselekedetünk. A vizsgálat miatt látszólag adakozó cselekedetekről kiderülhet, hogy épp az ellenkező hatást érik el, erre mondok példát is… Például tüzet adunk egy rágyújtani készülő 12 éves gyereknek.

Megtörténhet az is meglepő módon, hogy látszólag megszerző cselekedet nagyon is önzetlen. Például akkor, amikor vendégségbe megyek, és tudom, hogy a házigazda csak azért készült finomságokkal, hogy én elfogadjam és örüljek, akkor ha elfogadom a süteményt például, amit nekem sütött, és azért eszem meg jóízűen, hogy örömet okozzak a házigazdának, akkor önzetlen motivációim vannak.

Olyan is előfordulhat, hogy nem csinálunk “semmit” és mégis önzetlenek vagyunk. Mondok erre is példát: a repülőtéren megérkezik egy híres tudós, akinek nagy rajongója vagy, kettőtöket küldenek fogadni őt. Nagyon tiszteled és nagyra becsülöd a tudóst, és nagyon szívesen hoznád a bőröndjét a csomagkiadótól a kocsiig. De ketten fogadjátok és a társad is nagyon tiszteli és nagyra becsüli a tudóst és ő is szívesen hozná a tudós bőröndjét. Te pedig, látván az igyekezetét, bár nagyon szívesen segítenél, hagyod, hogy a társad hozza a bőröndöt és ezzel örömet okozol a társadnak.

Tulajdonképpen az önzetlen cselekedetek akkor működnek az életedben, ha képes vagy a másik érdekeit nézni, és olyan örömöt akarsz neki okozni, ami semmilyen módon nem lesz kárára. Ha azt nézed, te mit nyersz az ügyleten, vagy nem vizsgálod meg hogy milyen hatást keltesz, akkor lehet látszólag adakozó tevékenységed is, a cselekedet akkor is önző marad.

Valójában az önzetlen cselekedetben az az önzés, hogy végül is, ha örömet okozol másoknak, az neked is önzetlenségből fakadó örömöt fog okozni. Ennek tudatában bátorítok minden kedves olvasót hogy lásson túl saját érdekein, mert a örömszerzéssel járó öröm olyan haszon, ami többet ér bármilyen külső elismerésnél vagy anyagiakban mérhető profitnál.