Dr. Máté Gábor magyarországi születésű, kanadai orvos többek között a függőségek és gyerekkori traumák kutatója. 2019. januárjában is tartott egy szemléletes előadást az elidegenedés (alienation) fogalmáról és problémaköréről. A fogalom kidolgozásával főleg Marx foglalkozott, az ő értelmezése máig irányadó a társadalomtudományokban. Bár Marx az elidegenedés okát a tőkés társadalomban látta, tágabb értelemben és ideológiai rétegek nélkül az elkülönültség problémája még ma is érvényes. Erről beszél az előadásában Máté Gábor is, amiben elmondja, hogyan rendezhetjük a viszonyunkat a természettel, a munkával, egymással és önmagunkkal, amikkel a történelem során elvesztettük a bensőséges, harmonikus kapcsolatot.

1) Elidegenedés a természettől

Nem kell sokat magyarázni, mit érthetünk az ember természettől való elidegenedésén: romboljuk a környezetünket, nem bánunk tudatosan az erőforrásokkal, irtjuk az őserdőket, az állatfajokat, veszélyeztetjük az ökoszisztémát erdőirtással, szemeteléssel, ipari gázok levegőbe bocsátásával. Sorolhatnánk reggeltől estig, hányféle módon nem élünk összhangban a természettel.

2) Elidegenedés egymástól

Kevesebb a bizalmunk egymás iránt, kevesebb a kötődés, intimitás a szociális köreinkben, és általában: nehezebben alakítunk ki kapcsolatokat. Ez fizikai és mentális betegségekhez is vezethet, legalábbis növeli hajlamosabbá tesz minket. Brené Brown amerikai társadalomkutató, storyteller, A sebezhetőség ereje c. TED talk előadója, szerint a magány vagy társadalmi elszigeteltség nagyobb eséllyel vezethet halálhoz, mint a napi 1 doboz cigi vagy az elhízás. (EBBEN a videóban 7:45 – 8:55 között említi Brené a pontos kutatási eredményeket Chase Jarvisnak, de szóba kerül még a csoporthoz tartozás és az egyedüllét szerepe is az alkotók életében.)

3) Elidegenedés a munkától

Manapság sokan végeznek olyan munkát, aminek nem igazán látják értelmét. Mivel az ember alapvetően kreatív lény, és alkotásra lett teremtve, ha olyan munkát végez, ami nem kreatív, és nem fejezi ki a valódi lényét, az depresszióhoz, szorongáshoz vezethet. Ettől a végén úgy érezzük, nincs is semmi értelme az életünknek. Ezt az értelmetlenség érzést igyekeznek sokan mindenféle tevékenységgel elnyomni, és külsőségekkel kompenzálni: túl sokat foglalkoznak a külsejükkel vagy azzal, hogy mit gondolnak róluk mások, mit birtokolnak, milyen sikereket értek el. Ezek a hamis pótlékok persze nem helyettesíthetik a valódi értelmes életet, de a fogyasztói társadalom kihasználja a helyzetet: rengeteg terméket kínál fel számunkra, amivel elnyomható, kitölthető a belső értelmetlenség érzése. Sőt, valójában a gazdaság nagy része erre az elvesztett “értelmességre” épül.

4) Elidegenedés önmagunktól

Az utolsó és legfontosabb, hogy önmagunkkal is elvesztettük a kapcsolatot. Hányan voltak már úgy, hogy volt egy erős zsigeri érzésünk valamivel kapcsolatban, amire nem hallgattak, és később megbánták? Biztosan nem kevesen. És hányan voltak már úgy, hogy erre a zsigeri érzésre nem hallgattak, és ennek később örültek? Valószínűleg ez egy jóval kisebb tábor… Ez is azt mutatja, hogy valamikor a gyerekkorunkban elvesztettük a kapcsolatot önmagunkkal, mert egy gyerek sem születik zsigeri érzések nélkül. Sőt, minden kisgyerek tökéletesen kapcsolódik a zsigeri ösztöneihez: pl. az összes 2 napos csecsemő tudja is, hogyan fejezze ki ezeket. Ez azt mutatja, hogy ez a társadalom eredményesen dolgozik azon, hogy már már korán elidegenedjünk a valódi önmagunktól, és elzárjuk a zsigeri megérzéseinket, mert nem tudja, nem akarja elfogadni azt, akik valójában vagyunk. A szülők pedig sokszor túl stresszesek és túlhajszoltak ahhoz, hogy észrevegyék és elismerjék, akik tényleg vagyunk. Pedig a zsigeri ösztöneink megsúgják, mi a számunkra igaz és mi hamis, mi veszélyes és mitől nem kell félni.

A jó hír dr. Máté Gábor szerint az, hogy ezeket a zsigeri érzéseket visszanyerhetjük, éppúgy, ahogy a természethez való kapcsolódásunkat is megújíthatjuk. Ennek eszköze az empátia, egy olyan, szintén zsigeri emberi tulajdonság, amire “be vagyunk huzalozva”. Ez az igazi természetünk: empátiára, kapcsolódásra, szeretetre és részvétre kódolva. Ahhoz, hogy előre lépjünk, az a dolgunk, ami bár nem egyszerű, de feltétlenül elérhető mindannyiunk számára, hogy visszataláljunk a valódi természetünkhöz.

 

Az előadás itt nézhető meg: