Sosem értettem igazán, hogy miért ilyen bonyolult az élet. Vagy legalábbis miért éljük meg nehéznek. Később rá kellett jönnöm, hogy az ok, az elveszett kapcsolatban keresendő. Ahogy felnövünk, elhalványul a belső hangunkkal ápolt kapcsolatunk és a jel megszakad.
 
Gyerekként nem volt kérdés, hogy mit csinálunk a következő pillanatban. Éreztük, hogy mit akarunk, mi esne jól. Aztán megtanultuk, hogy ne azt tegyük, ami jólesik, hanem azt ami a “kötelességünk”. Próbálunk megfelelni a családunknak, a barátainknak, a főnökünknek, a villamoson utazó ismretlen embereknek.
 
Volt már olyan, hogy egy erőteljes intuitív érzeted támadt, de nem hallgattál rá és később megbántad?
 
Ezek az megérzések, ezek a jelek azok, amelyek a belső iránytűnkből jönnek. Ezzel a belső intuícióval szeretnénk újra összekapcsolódni, hogy az élet olyan könnyed és felszabadult lehessen, mint amilyennek gyermekként tapasztaltuk.
 
Milyen elképesztő kaland lehetne az élet újra, ha mernénk hallgatni erre a belső iránytűre. Ha a fejedből jövő kritikus gondolatok helyett, a szívedből jövő érzésekre hallgatsz, az olyan helyekre és szituációkhoz fog elvezetni, amit legvadabb álmaidban sem mertél volna elképzelni.
 

Ha úgy érzed itt az ideje szakítani a megszokásokkal, amik a mókuskerékben tartanak, akkor tarts velem egy összekapcsoló napra.

 

Jelentkezés