Az anyagi ember egójának folyamatosan szüksége van a környezete pozitív reakciójára. Mivel az egót a bizonytalanság tartja életben, mindent megtesz, hogy elleplezze saját gyengeségét és azt hazudja, hogy minden rendben van. Holott nincs. Ideig-óráig harmóniában van, ameddig le nem tesztelik egy éles helyzetben, ahol rendre kipukkan a rózsaszín lufi. Mit tehetünk ekkor? Hogyan tudunk továbblépni a szellemi világ felé?

Az első lépés: ismerjük fel az elménk játékát. Az elménk folyamatosan számol: kivel milyen a viszonyunk, és annak megfelelően építünk egy kapcsolatot, amennyire az elménk engedi. Pont ugyanannyit adunk a másiknak, amit feltételezünk, hogy a másik megérdemel. Ugyanígy latolgatjuk, hogy mások mit gondolnak rólunk, vajon népszerűek vagyunk-e a véleményeinkkel. Elsősorban azt kell ilyenkor tudatosítani, hogy az elménk rabjai vagyunk.

A második lépés: kiszállni az elme mókuskerekéből. Érjük el, hogy ne érdekeljen minket hogy ki hogyan lát minket, és ki az ellenség vagy barát. Sokszor nem egyértelmű. Építsük le az ítélkezéseinket, és törekedjünk egyfajta kegyelmi állapot elérésére. Amikor ezt elértük, akkor a szívünk diktál, és az elme alárendelődik a szívnek. Ez a kapu a spirituális világba.

Ha a környezetünkben rendszeresen előfordulnak negatív helyzetek és kapcsolatok, akkor álljunk meg egy rövid időre, és vizsgáljuk meg, hogy milyen folyamatokat indít be önmagunkban. Ha látjuk, hogy gyűlölet, rosszindulat vagy bármilyen másik negatív érzelem indul útjára, szabjunk neki gátat azzal, hogy áldást kérünk arra akire egyébként haragudnánk. Fontos, hogy mindig önmagunknak kell megtenni az első lépést, ne várjunk arra, hogy a másik megváltozik. A spirituális úton mindenkinek önmagán kell dolgoznia, mindenkinek önmagát kell meghaladnia. Így hasznos levetkőzni, minden külső viszonyítási kényszert, és elfogadni, hogy a saját életünk egyszeri és megismételhetetlen, de ebben rejlik a csodája is: a fejlődést önmagunkhoz képest fogjuk látni.

Sokszor nem egyértelmű, hogy milyen eszközhöz kell nyúlnunk, ha szellemibbé akarunk válni. Az az igazság, hogy minden változás gyökerében a saját tiszta vagy nem tiszta szándékunk dolgozik. Amennyiben a szándékunkon dolgozunk, és elérjük, hogy egyre önzetlenebb legyen, úgy tárulnak fel újabb és újabb lehetőségek, amelyek a pozitív változást segítik.