Ahhoz, hogy elmondjam, mi a spirituális, el kell, hogy mondjam mi nem az.

Azt tanultuk, hogy egy olyan világban élünk, amelyet fizikai törvények irányítanak, az evolúcióról tanítottak és arról, hogy a világban véges mennyiségű ásvány található. Egy bolygón élünk, ami kering a Nap körül, gondolkodást kifejlesztett majmok vagyunk, aki lejött a fáról, majd civilizációt épített. Az élettelen anyag kelt életre egykoron. Volt egy nagy bumm, és abból árad ki ez a valóság. Ez a narratíva teljesen természetes, de materiális.

A szellemi nézőpont azonban azt mondja, mi mindannyian szellemi lények vagyunk, a saját értékrendszerünk vetületei. Erők, amelyek a világot működtetik. Ez egy tudati valóság, a teremtő képzelet játéka. Ahhoz, hogy saját isteni lényünket megéljük, felül kell emelkedni a fizikai valóság által adott keretrendszerből. Túl kell szárnyalnunk az elménk engedte kereteket is. Ha úgy tetszik, el kell tudnunk menekülni a gondolataink egyeduralma alól. Az isteni lényünk a szívünkben lakozik.

Ha azt látod, hogy a világodban sok a baj és szenvedés, ez azért van, mert benned sok a gond és szenvedés. Amint dolgozni kezdünk önmagunkon, azt vesszük észre, hogy a világunk változik, holott mi változtunk. Hasonló ez ahhoz, amikor azt mondjuk, a Nap keleten kel, nyugaton nyugszik. Viszont a bolygó mozgása miatt tűnik úgy, ahogy a Nap mozog.

Ugyanilyen kapcsolatunk van a külvilággal. A körülmények mindig minket igazolnak. Ha elmozdulsz, egy világ mozdul el. Te vagy az óceán ebben a cseppben, és a te életed mindenki más életére hatással van.

Fontos szereplője vagy ennek a játéknak. Az élet egy törekvés a mind függetlenebb, mind szabadabb élet felé. Ha megérkezünk a spirituális világba, meglátjuk hogy az egész világ valójában bennünk van – ha befelé figyelünk, a külső is velünk változik.

Gandhi mondása volt, hogy “Legyünk a változás, amit a világban látni szeretnénk.” Ha szerető világot szeretnél, szeress. Ha békés világot szeretnél, légy Te magad a béke. A világ Te vagy, a képzelet teremtő ereje, szintén Te vagy. A kulcs a Te kezedben van. Csak indulj el a spirituális úton. A fejből a szívbe. Az elme alárendelésével a lélek irányítására. Tedd azt, amit az intuíciód súg: ha az intuíciód téved, akkor abból tanul. Ha az elméd irányít, abból az elmének kellene tanulnia, de az elme nem tanul, az mindig meg van róla győződve, hogy neki van igaza.

Munkára hívlak, mert a boldogság nem adottság. A boldogságért aktívan tenni kell. Az ember attól boldog, mert a hozzáállása ezt teszi lehetővé. Ragadd meg az alkalmat: a szellemi fejlődésben örökké javulsz, mígnem eléred, hogy tökéletlenül is tökéletessé válsz. Megtanulod becsülni az élet kis dolgait- pedig az mind nagy dolog. Segíthetsz másoknak emelkedni – de amikor a világod emelkedik, te emelkedsz.

A szívek mennyországa köztünk van, ahogyan a pokol is: mi döntjük el, hogy mit szeretnénk megélni – poklot vagy mennyet. Tudom, az élet épp elég kihívást ad, hogy a spirituális utat is magunkra vegyük.

A jutalom azonban mesés: ha hagyjuk hogy az életünket a bölcs, Felső Én irányítsa, istenekké válunk. Avatárokká – és a világ a mi vállainkon tisztul meg és emelkedik. Nincs nemesebb cél ennél – de ehhez hatalmas egóra van szükség. Építsd fel, hogy mindent akarj: végtelen önzést és végtelen önzetlenséget.

Az önszeretet fontos, ahogyan a mások szeretete is. Ebben rejlik az aranyszabály nagysága: szeresd a másikat mint magadat.