Gondolnád, hogy a leterheltség érzés nem feltétlen függ össze a teendők mennyiségével? Van, aki állandóan az idő szorításában él, míg mások ugyanolyan körülmények között nyugodtan, célvezérleten tevékenykednek. Miért van ez?

Óraidő, Célidő

A tranzakcióanalízis elméletében a feladatok ütemezését, illetve ezzel összefüggésben az időt, két szempontból különböztetik meg: „óraidő” és „célidő”.

  • óraidő: Az órával mérhető idő pl.: egy színházi előadás adott időben kezdődik és végződik.
  • célidő: Az óraidőtől független jelenség, a hangsúly azon van, hogy az adott cselekvés mennyi idő alatt megy végbe.

Egy bokszmeccset példaként véve, a meccs befejeződhet úgy, hogy lejárt az adott menet óraideje, de végződhet kiütéssel is, azaz a cél megvalósulásával, célidővel.

Gyerekkori benyomások

Lássuk mindennapi életünket ez hogyan szövi át? Hogy alakul ki az időhöz és a feladatokhoz való viszonyulásunk?

„Sok alvásra van szükséged, ezért este nyolckor abbahagyhatod a tanulást.” – mondja a jóindulatú szülő a gyerekének. Ez úgynevezett „óraidejű lehet” szemléletet alakít ki. Az ilyen jellegű neveltetésben részesülő személy nagy eséllyel nem fogja túlterhelni magát.”Eddig csinálom, ha nincs kész, akkor is megadom az engedélyt önmagamnak, hogy abbahagyjam.” Így munkája/feladatainak mennyisége nem zavarja meg lelki békéjét. (Viszont ő lehet a hivatali néni is, aki munkaideje végeztével feláll és nem zavartatja magát, mekkora sor…)

„Sok alvásra van szükséged, ezért nem maradhatsz fenn este kilenc után” Ez „óraidejű nem lehet” kategória. Az illető itt is adott időponthoz érve leteszi a lantot, csak esetleg frusztráltabban, mint az előző esetben.

„A házi feladatod fontos, ezért fenn maradhatsz és befejezheted.” Ez „célidejű lehet” instrukció. Olyan beállítódást eredményez, amivel  nem számít mennyi idő alatt, de célt ér az ember. Könnyen vezethet krónikus éjszakázáshoz, kimerültségig végzett munkához. A nyugalmát csak az elért cél után tudja megszerezni az illető.

” A házi feladatod fontos, ezért nem fekhetsz le, amíg be nem fejezted.” Ez „célidejű nem lehet” üzenet, az előző eset illik rá, csak nagyobb stresszt helyez a célért küzdő személyre.

Egyszerű példák, de látható, hogy a szülői elvárások meghatározzák a későbbi életvitelt, a munkához és az alváshoz való viszonyt. A „lehet” kategóriák felszabadítólag, a „nem lehet” kategóriák idegesítően hatnak,  de egyik sem bénító. Ha viszont úgy szól a szülői utasítás „Este nyolcra be kell fejezned a házi feladatodat, hogy időben lefekhess” akkor az óraidő és a célidő összekeveredik és előáll a „Siess!” parancs.

Ez túl sok feladat esetén megoldhatatlan csapdát jelent, amely sem abbahagyni („Éjfélig fogok dolgozni, és akkor abbahagyom, akárhol is tartok”- óraidő) sem befejezni („Addig dolgozom, amíg be nem fejezem a munkát, függetlenül attól meddig tart”-célidő) nem engedi a munkát. Ez lelkiállapot szintjén sehogy sem segíti a feladat elvégzésének hatékonyságát és a kapkodás, időhiány és elhavazottság karjaiba kerget. Ha a nevelés során túl hangsúlyos a „Siess!” parancs, akkor driver-ként, az egész életvitelt meghatározhatja. Az eredmény állandó rohanás, miközben mégis mindig késésben érzi magát az ember.

Mit lehet tenni?

Életvitel szintű változtatáshoz érdemes TA szakember segítségét kérni, de „Siess!” lelkiállapot és aggodalomtorlódás átmenetileg is mindannyiunkkal előfordulhat. Mit érdemes tenni, amikor már huzamosabb ideig túlstresszelted magad?

1. Szállj ki!

Kicsit közhelyesen hangzik, de pszichológiailag is az a legkézenfekvőbb tanács, hogy ki kell szállni a helyzetből. Ugyanolyan stresszes fejjel semmi sem lesz jobb. A teljes környezet változás a legjobb pl.: elutazni valahová pihenni, de egy kirándulás is már jó hatással tud lenni. Lényeg, hogy az ember bele tudjon feledkezni valami egészen másba.

2. Aludj!

Időhiányból fakadó aggodalmakra talán furcsa ötletnek tűnik, de igazából bármilyen jellegű aggodalom enyhítésére a leghatékonyabb módszer az alvás. Megvonásával minden probléma súlyosabbnak tűnik. Persze, kattogó aggyal elaludni is nehéz. Sajnos ezen az altatók nem segítenek, mert legtöbb esetben a REM-álomfázist csökkentik, azaz az agy „problémafeldolgozó-üzemódját”.

3. Szeretkezz!

A stressz mindkét nem számára szexuálisan hervasztó hatású. Viszont fordítva is igaz, hogy csodálatos eszköz az aggodalomtorlódás ellen! Kiegyensúlyozottabbá és ellazultabbá tesz!

Persze a legjobb instant megoldás a hármas kombináció: elutazni valahová, sokat pihenni és szeretkezni 🙂

4. Megfelelő tervezés!

Hosszú távon a felnőtt életszervezés orvosolja az idővel való problémáinkat, kellő tervezési és felkészülési idő beiktatásával. A tranzakció analízisben a „Felnőtt” kifejezés arra is vonatkozik, hogy nem adjuk át magunkat a bennünk élő „Szülői” sürgetésének és a bennünk élő „Gyermeki” félelmének, hanem hatékonyan végrehajtjuk az előttünk álló feladatokat. A megfelelő szervezettség, mint „életszokás” segít az esetleges rossz sorskönyvünkből fakadó tehetetlenségünk legyőzésében, jó sorskönyv esetén pedig egyenesen vezet a beteljesüléshez.

A fenti gondolatok Eric Berne Sorskönyv című könyvéből származnak, nem csak az időkezelésre, hanem nagyon sok öntudatlan, belső folyamatunkra világít rá, nagy segítség a tudatosság útján 🙂