Az egyik legérdekesebb emberi érték az önzetlenség. Tudjuk jól, hogy milyen nemes cselekedet másokat magunk elé helyezni bizonyos helyzetekben. Empatikusan viselkedni embertársainkkal, amikor nekik nehezebb, mint nekünk. Ugyanakkor kevés nehezebb dolog van, mint az önzetlenség, mikor minden reklámból és plakátról üvölt az önzőségre való buzdítás. Hogy van ez?

Minden helyzetben másokat kéne magunk elé helyeznünk? Korántsem. Fontos megtartani azt a kényes egyensúlyt, mikor az ember másokért is tesz és az önmaga boldogulásáért is. A legjobb, ha ez a két cselekedet egybeesik. Kicsit ilyennek látom én a Tudatos Fiatalok Közössége Találkozókat, mert szeretném minél több emberrrel megosztani a kapcsolódás lehetőségét, ugyanakkor nekem is jó, hogy egyre több embert ismerek meg és az ő nézőpontjaikat is felfedezhetem.

A decemberi TFK Találkozó témája az önzetlenség volt és a téma nagyon érdekes beszélgetést eredeményezett a 20 fős kis csoportban. De hogy ne csak beszéljünk az önzetlenségről, játszottunk egy kis játékot, ahol minden résztvevő felajánlhatott 2 órát az életéből. Hogy mire? Az nem volt megkötve. Minden résztvevő húzott egy kártyát a pakliból és a hátuljára felírta a nevét, illetve a kinyilatkoztatást, hogy aki ezt a kártyát kihúzza, annak két órát felajánl. Ez lehet segítség klötözésnél, egy jó beszélgetés, a vacsora megfőzése. Mindenki úgy használja fel ahogyan neki tetszik, közös megegyezés alapján.

Kicsit olyan volt, mint mikor az iskolában karácsonyi húzást rendeznek, de itt tárgyak vagy mikulás csomag helyett a legértékesebb erőforrásunkat osztottuk meg egymással. Az időnket. Olyan formája ez az önzetlenségnek, amely a legnagyobb élménnyel és örömmel tud szolgálni mind a két félnek, ha jól használják fel. Persze ez már csak rajtuk múlik.

 

Szeretettel várunk a januári Tudatos Fiatalok Közössége Találkozón

 

Tudatos Fiatalok Közössége Találékozó December két óra felajánlás

Így nézett ki a felajánlós-húzós játék a gyakorlatban

 

A találkozózól 3 kedves barátom is leírta a gondolatait:

Cserhalmi Tamás

Nagyszerű élmény volt együtt megülni a TFK múltheti találkozóját, némileg központi szerepem volt, a felvezető szöveget én mondtam az önzetlenségről – ebben segített, hogy a találkozó előtt kicsit beszélgettem Bettyvel, és megállapítottunk néhány a témával kapcsolatos általános igazságot. Úgy láttam, mindenki jól érezte magát, a beszélgetésbe többen aktívan bekapcsolódtak. Mindenki részt vett a húzós játékban, amivel két órát ajánlottunk fel az életünkből annak, aki minket húz. Úgy látom, hogy egyre jobbak ezek a találkozók, kíváncsian várom, hogy mit hoz a január.

 

Andrási Betty

Létezik-e valódi önzetlenség? Tényleg önzőek manapság az emberek? Hol van a határ önzőség és önszeretet között? Ezeket a témákat boncolgattuk a decemberi TFK találkozón. Vajon karácsonyi téma ez vagy ebben lavírozunk nap mint nap? Én személy szerint az utóbbiban vagyok. Minél tudatosabb valaki annál inkább igyekszik a szívére hallgatni, és úgy adni, úgy segíteni. De ezt a hangot könnyű összetéveszteni a megfelelések, félelmek hangjával. Egy segítőben könnyen megbillen az egyensúly az adok javára és feladat megtanulni kérni és elfogadni. Felmerült az a téma is, hogy vajon minek számít a kérés nélküli segítség, önzetlenségnek vagy erőszaknak. Aztán lehet-e mindenkin segíteni, és meddig tart a mi felelősségünk. Ha ilyen érdekes témákról szeretnél beszélgetni tudatos fiatalok körében, akkor találkozzunk januárban, nekem sok kérdésem van és neked?

 

Molnár Ádám

“Minden találkozó kiváló, egy új élmény. Sosincs kétszer ugyan az. Nagyot emelt rajta ismét, hogy volt egy központi témánk. Most az önzetlenség. Jobb témát keresve sem találhattunk volna, hiszen karácsony környékén, a fény (önmagunkban való) megszületésének idején lehetne-e magasztosabb célt találni a ‘keresésünknek’? Az igazi szeretet alapja az önzetlenség. Boldog vagyok, hogy erre a következtetésre jutottunk mindannyian a találkozón. Térhetnék-e boldogabban haza egy ilyen szép este után mint úgy, hogy “Ó, micsoda király srácok és lányok vannak, nincs veszve semmi a világban, mert az igaz értékeket megtaláljuk! Együtt! Jee!” ? Milyen hálás vagyok! 🙂 És az, hogy 2 órát mindenki szentel (!) az idejéből a másiknak, önzetlenül és a legjobb tudása, kedvessége szerint, az egy csoda! Mert beszélni valamiről egy dolog.. De gyakorolva azt, igaz mesterré válunk.”