A kígyó, amely képes a saját farkába marni, avagy az emberiség önmaga ellen irányuló autoimmun attrakciója

 

 Ma már szinte mindenki érzi, hogy egyre nehezebb boldogulni, egyre többet kell dolgozni, fizetni kell a hiteleket, a gyereket etetni, iskoláztatni kell, a nagymamának drága gyógyszerre van szüksége, csúsztatni kell a borítékokat, fokozódik a gyűlöletkeltés, mindenki tudja, hogy mi kinek a hibája, vannak egyre tisztább ellenségképek is. Hol a migránsok, hol a Pride-on felvonulók, hol a roma származásúak, hol maga az Európai Unió, hol a szomszéd, hol, hol, hol… Mindenki érzi legbelül, kimondva, vagy a félelem árnyékában, hogy nem boldog, nem elégedett, s hogy valami nem jó ebben az ember alkotta mátrixban. Nincs idő ezen gondolkodni, nincs idő megállni, nincs idő a miérteket kutatni, vagy nagyon messzire megyek: egyszerűen nincs idő megoldási javaslatokon elmélkedni, mert indulni kell tovább, a körforgásból, emberdarálóból nem lehet csak úgy kiszállni. Nincs idő lélegezni, s a létet a maga könnyűségében befogadni.

Kapcsolódó kép

Bemegyünk a munkahelyre, ahol már megszoktuk, hogy a főnök visszaél a hatalmával, ahol vannak talpnyaló és arrogáns munkatársak, ahol csak 80 Ft az automatás kávé, ahol a barátságok azért szövődnek, mert ebédszünetben ugyanazt a reménytelenséget látjuk a másik arcán, ugyanannyira kevés fizetést kapunk és talán ugyanazt a kollégát utáljuk. Közben a gyerek sír az új iphone-ért, közben felment a kenyér ára, agyvérzést kapott az egyik szerettünk, menni kell szülői értekezletre, délután 5-kor dugó van és dögöljön meg az előttünk haladó sofőr, jön a rokonság hétvégén, hogy egy tudat alatti versenyben kiderüljön, kinek okosabb a gyereke, kinek magasabb a fizetése, kinek van újabb autója, kinek a felesége szebb, ki főz jobban? Közben el kell utalni a menzát, be kell fizetni a rezsit, meg kell venni az új mosógépet – természetesen részletre-, a Tesco-ban most akciós a csirkecomb és lehetne még sokáig folytatni a sort.

Kapcsolódó kép

Régóta foglalkoztatnak a RENDSZERBEN zajló folyamatok, de most úgy érzem, hogy ideje ezeket a megtapasztalásokat, megfigyeléseket rendszereznem, összegyűjtenem és útjára bocsátanom. Kezdjen vele mindenki azt, amit szeretne, a maga képességei, valósága és hite szerint.

Képtalálat a következőre: „felismerés”

Tiszta lappal

Megszületünk. Zsenge, új sejtekkel, a tiszta, tudattalan tudat gyönyörű ambivalenciájában. Nyitottak vagyunk, csodálatosak, kíváncsiak, fogékonyak, kreatívak. Tudunk örülni mindennek, ami mozog és színes. Minden új, a környezet csupa kaland és lehetőség. Tiszták vagyunk. Születésünk pillanatában még fogalmunk sincs semmiről. Nem tudjuk mi az a pénz, politika, norma rendszer. Nem gyűlölünk, nem teszünk különbséget. Egyszerűen csak létezünk, és azt képesek vagyunk felhőtlenül élvezni. Minden pillanat egy új felismerés. Nem szorongunk. Nem beszélünk, mégis bölcsebbek vagyunk mindazoknál, akik majd megtanítanak bennünket, hogyan legyünk bölcsek. Valahogyan ösztönösen értjük a játék filozófiáját, a szabadság eszméjét. Van fantáziánk, álmodunk, gondolkodunk. Képzeljük el magunkban a gyermeket! Mutassuk be neki felnőtt önmagunkat! Mit lát az a gyermek? Álmodozó, boldog, szabad felnőttet, vagy valakit, akinek gondjai vannak, s nem is tudja, hogy valójában kicsoda és merre tart, de már felelős másokért, mert tovább örökítette a „csukott szemhéjakat”? Megdöbbentő, elgondolkodtató találkozás. A gyermek kedvenc kérdése a „mi ez?” és a „miért?” MIÉRT felejtjük el ezt a kérdést feltenni?

Képtalálat a következőre: „miért?”

Három éves kortól kezdődik az óvoda. Bekerülünk egy kis közösségbe, van már ott is főnök, aki maga az óvó néni. Kicsiben és bár játékosan, de megkezdődik az értékrend kialakítása, elkezdődnek a megaláztatások, kirekesztések, megtanulunk irigynek lenni, megtapasztaljuk, hogy vannak szegény gyerekek és gazdag gyerekek. Meglátjuk, hogy a gazdag gyerekeknek divatos a ruhájuk, a szüleiknek presztízsük van, más bánásmódban részesülnek. Ébred az EGO, s az EMBER valójában csak itt kezd el megszületni. Megindul a mini társadalmi rendszer, amiben megkezdődnek azon társadalmi folyamatok, amik felnőtt korra már belénk kódoltan, mint egyfajta lelki billog ott maradnak, életre szóló stigmaként.

Képtalálat a következőre: „irigy gyerek”

Megtanuljuk, hogyan kell hazudni, féltékenynek lenni, bántani és bántva lenni, megkóstoljuk az igazságtalanság ízét, mert lesz olyan, hogy nem az kap büntetést, aki rossz volt, hanem az, akire csak ráfogták. Megtanuljuk, hogy nem mindenkinek egyformán vannak játékai. Megtanuljuk, hogy a barna bőrű, büdös gyerekekkel nem szabad játszani, mert „anyuapu” azt mondták (igen, ők is a rendszer részei, dolgos katonák, adófizető állampolgárok). Megtanuljuk, hogy ha azt akarjuk, hogy szeressenek, elfogadjanak, akkor azt kell mondani, amit a többiek. Megtanulunk azon gondolkodni, hogy ha felnövünk, akkor mi lesz belőlünk?  Már néhány évesen tudjuk, hogy valamik leszünk, aki majd dolgozni fog valakinek, mint apa meg anya. Megtanulunk meghasonulni, elmosódik a határ a saját véleményünk és a közösségi, belénk nevelt, már-már automatikus közvélemény között. Már nem érezzük, hogy mik a saját elveink. Mielőtt mindez kibontakozhatna, sajnos csírájában tekeredik a rendszer indája a nyakunk köré.

Kapcsolódó kép

Az iskolában ugyanez folytatódik, de 6 éves kortól már nem olyan szükségszerű a játék, mint a sok, felesleges és roppant mód „hasznos” információ, ami a tankönyvekbe került, mert a RENDSZER eldöntötte helyettünk, hogy mit kell megtanulnunk, mi lesz nekünk fontos. A humán beállítottságú gyerek megtanulja, hogy milyen butának lenni fizikából, a reál-beállítottságú pedig azért érzi magát rosszul, mert nem tud fogalmazást írni. Ez így normális. Olyan ez, mint a történelemkönyvek, amit bár a győztesek írtak, mégis kötelező megtanulni, ami bennük van. Elkezdenek bennünket belesimítani a rendszerbe. Szándékosan alkalmazotti felfogást, gondolkodást programoznak belénk. Nem tanítanak meg sem a lélektanra, sem a spiritualitásra, sem az imádságra, sem a hálaadásra, sem a természettel való együttélésre, sem mások elfogadására, sem az alázatra, sem tüzet gyújtani, sem főzni, sem kertészkedni, sem a pénzzel bánni. Nem tanítanak meg önmagunkká válni, s a saját utunkat járni. Elveszik az önfejlesztésre való igényünket. Nem tanítanak meg a tiszteletre, a szeretetre, empátiára, toleranciára, s arra, hogy igazi egyéniségekké váljunk. Nem fejlesztik az érzelmi intelligenciánkat. A kultúra és a művészet is egyre kevesebb szerepet kapnak az oktatásban. Nem esik szó arról, hogy a technológiát hogyan hasznosíthatná nagyobb mértékben jól és környezetbarát módon az ember. Nem mondják el, hogy az adósság miért veszélyes mindazok számára, akik nem tudják, hogyan csináljanak belőle bevételt. Sőt, éppen ez a lényeg: akinek családja van plusz adóssága is, az máris rendben van, ugyanis a kényszer és a kiszolgáltatottság a rendszerben fogja őt tartani, az ilyen ember már nem jelent veszélyt a láthatatlan hatalom számára.

Képtalálat a következőre: „mókuskerék”

Elhallgatják előlünk, hogy a sok tananyag, házi feladat ellenére épp a „nem gondolkodás” művészetére igyekeznek ránevelni bennünket. Nem a klasszikus értelemben vett „nem gondolkodásról” beszélek, hanem a képességről, mely innovatívan, exponenciálisan járulhatna hozzá a Világ bármilyen nemű jobbá tételéhez.

Kapcsolódó kép

Megtanítanak keretek között gondolkodni. A kezdetben, gyermeki szemmel végtelen lehetőséget rejtő Világ egy beszűkült gondolkodású mókuskerékké válik, s fel sem merül a kérdés, hogy hová is futunk? Megtanítanak arra, hogy célokat kell kitűznünk. Persze, jobbára olyanokat, amik tovább göngyölítve az adott fonalat, előbb-utóbb minden bizonnyal más céljainak elérésére irányulnak. Nyugalom! Mire ide jut a rendszer katonája, már nem fogja észrevenni, hogy a saját céljának pusztán csak az illúziója hajtja előre. Kezdjük magas szintre fejleszteni az irányított színjátszást, már ami arra vonatkozik, hogyan legyünk a saját életünk mellékszereplői, alul fizetett percemberei.

Kapcsolódó kép

Bio-robottá nevelődünk – idézve Géczy Gábort (fizikus, tanár)-, és még arra is megtanítanak, hogy ezzel hogyan nem kell szembesülni? Sőt, erre még büszkének is kell lenni. Minden eszköz adott már ahhoz, hogy minél kevesebbet gondolkozzunk. Okos kütyük egész repertoárja áll rendelkezésre. Mindegy, csak tanuljuk meg a kész válaszokat megkérdőjelezhetetlen valóságnak tekinteni és beszállni a marketingbe, mint valamiféle szerves eleme a terjesztésnek. Tovább adjuk, amit valaki valamilyen céllal a szánkba tett és egyre hitelesebben terjed az, ami valójában hiteltelen kreálmány. Mitől lesz mégis hiteles? Attól, hogy sokak szerint is úgy van. Ennyire egyszerű. A tömeghatás maga a hitelesség mindazok számára, akik elfelejtették azt a rövidke kérdést, ami nélkül egykor egyetlen nap sem telt el: MIÉRT? Ha a többség is arra mozdul, akkor az bizony nem lehet véletlen, ugye? Hát az csak úgy van jól! Biztos, hogy ha Béla-Gyula-Rozika is azt mondja, meg a tévé is, akkor az úgyis van.

Képtalálat a következőre: „tömeg”

A televíziózás „nélkülözhetetlensége” és az emberiség tudatos programozása

Propaganda gépezet, nem létező igények gerjesztése, féligazságok, teljes hazugságok, vágatlan marhaságok, népbutító, agysejt lazító és pusztító „okosságok” varázsdobozba sűrítve és még a házból, lakásból sem kell kimenni, hiszen a moslék gombnyomásra ömlik a nappaliban, konyhában, hálóban. Elhittük, hogy ezzel tájékozódunk, tudomást szerzünk a Világban és az itthon történt eseményekről, szórakozunk, miközben éppen az történik, hogy a villódzó fények eltunyult mámorában, az agyunk egy alfa állapothoz hasonló üzemmódban manipulatív programozásnak esik áldozatául. Az átlagembernek sajnos fogalma sincs arról, hogy mennyi pszichológus, (neuro-) marketinges és reklám szakember dolgozik azon nap, mint nap, hogy mi kételyek nélküli hittel befogadjuk azokat az információkat, melyek egyértelműen más hasznára fognak válni. Legyen az politikai hovatartozás, vagy fogkrém értékesítés. Konkrét mestermanipulációval fogjuk eldönteni, hogy hova tegyük az x-et, ahogyan azt is, hogy hány decibellel fogjuk hangoztatni azon varázsigéket, melyek mások hatalmát erősítik meg, mások több generációs egzisztenciális biztonságát készítik elő. Ebben az értelemben véve a kocsmai beszélgetés is „igehirdetésnek” minősül.

Kapcsolódó kép

A hétköznapokban ez abban nyilvánul meg, hogy munka után haza megyünk, többnyire olyan állapotban, hogy csak egy kicsit hagyjon békén mindenki. Tévé be. Megnézzük a híreket, ahol ebben az elmekontrollban kész véleményünk lesz bizonyos politikai pártokról, látunk terrorista cselekményeket, zokogó áldozat hozzátartozókat, csak hogy fokozódjon a drámai feszültség, látunk kisnyugdíjast, akit megvertek, látunk drogdílert, akinek a hátán három kommandós is elfér (mekkora mázli, hogy pont arra járt a Híradó stábja, és még arra is volt idejük, hogy több kameraállásból minél hitelesebben lefilmezzék a szerencsétlent). Látunk új vírusokat, melyeket a „migráncsok” hoztak az országba, de nem kell félni, lesz kerítés, látunk a kamerába nyilatkozó két fogú fekete bőrűt, aki arról mesél, hogy fogja pont a TE feleségedet megerőszakolni, meg elvágni a torkát (nem lehet hogy a nyomorult azért mutogat a torkára, mert pont odáig van a hónapok óta tartó otthontalansággal?). A lényeg, hogy senki sincs biztonságban, hiszen senki sem gondolta volna, hogy a Sanyi az utcából pornográf felvételeket őrizget a csűrben, de azt sem, hogy Jolánka néni marihuanát terjesztett a közeli kisváros iskolás diákjainak. Senki nem sejtette, hogy János atya túl kedves volt a ministránsokkal, meg azt sem, hogy Amerikában két birkózó szexuális kapcsolatot létesített egy magányos kecskével és annak négy gidájával, majd ebből foszforeszkáló bárányok születtek. Szó esik arról is, hogy közúti balesetben egy egyetemistákat szállító busz frontálisan ütközött egy intergalaktikus űrhajóval, egy túlélő maradt, de a sokk hatására csak egy ismeretlen, ősi nyelven képes kommunikálni, zajlik a helyszínelés, az utat lezárták, a nyelvészprofesszorok pedig minden erejükkel a nyelv megfejtésén dolgoznak éjt nappallá téve. Sepénzseposztó faluban pedig mindenki összeházasodott mindenkivel és ez olyan bonyolult jogi kérdéseket vetett fel, amire az ősrobbanás óta nem volt példa. A jogászok tanácstalanok és 24 órás kerekasztal beszélgetést kezdeményeznek holnap este hatkor, amit a vévévépont blabla ponthu oldalon élőben is meg lehet tekinteni. Romák megöltek egy csecsemőt, sír az édesanya, azonnal képes interjút is adni, az „alfa” hullámok ringatásában pedig sír a néző is. Még születik a végére két zsiráf a Nyíregyházi Állatkertben, aztán elmondják, hogy holnapra mindenki vegyen esőkabátot, mert „cigánygyerek” fog potyogni az égből. Várhatóan kelet felől érkezik az az orkán erejű szél, ami a klímaváltozás hatására eléri hazánk térségét. Ja, elnézést! Nincs klímaváltozás! – Újravesszük Pista! (az élő adást is) Vörös riadó!

Képtalálat a következőre: „tévénézés”

Képzeljük el mindezt egy számunkra hitelesnek gondolt bemondó ember szájából, annak bizalmat gerjesztő arcával, hivatalos hangvételével, komolyságával, profizmusával. Minden este ez az ember foglalja nekünk össze, hogy mennyire gonosz és gyarló világban élünk, hogy a szomszédban, a pedagógusban sem lehet megbízni, s amikor felállunk a napi agymosás után, akkor már kellőképpen kialakult egy elképzelésünk arról, hogy holnap miről fogunk beszélgetni Jóskával a munkahelyen a cigi szünetben. Tudni fogjuk, hogy kit kell utálni, kitől kell félni, ki volt megbotránkoztató a never ending valóság showban, ki nyerte meg a vacsoracsatát, hogy verekedtek össze a jól fizetett statiszták a talkshow-ban, hogyan gubancolódott össze a celeb nagyasszony szemöldöke? Ugye mennyi hasznos információ? Cél? Észrevétlenül mások véleménye váljék a mi valóságunkká, irányítottan gyűlölködjünk, gondolkodjunk, véleményezzünk, mert jó volt a vágó és az operatőr, meg a riporter is szép summát visz haza az álhírek hiteles kommunikációjáért.

Kapcsolódó kép

Legyen ez az igazságunk, a lényeg, hogy érzelmeket váltsanak ki, s eltereljék a figyelmünket arról, hogy a saját életünkben mennyi megoldatlan probléma van, mennyire nem töltünk elegendő időt a szeretteinkkel, mennyire nem vagyunk hálásak, alázatosak, mennyire nem figyelünk egymásra, mennyire nem rendelkezünk kellő önismerettel. A cél a közösségek szándékos szétmorzsolása, a bizalmatlanság fokozása, az ellenerők tudatos visszaszorítása a meglévő RENDSZER fröcsögő, haszonleső, profitorientáltan működő, önmagát örökké éltetni akaró mivolta ellen. MIÉRT? Mert bizonyos érdekcsoportoknak ez így kényelmes. A cég tulajdonosoknak, a nagyhatalmi vezetőknek, a politikai elitnek, a tőzsdecápáknak, a mások nyomorán meggazdagodóknak, a VILÁG URAINAK, s mindazoknak, akik ilyen és ehhez hasonló módokon rángatják a tömeget, mint egy dróton lógó, szerves és heterogén masszát. Nekik kedvez, ha minimális fizetésért végig dolgozod az aktív, fiatal éveidet. Elhitetik veled, hogy a diplomád a tiéd, a sikereidet te érted el, lehetsz a hónap dolgozója, a legszebb, legügyesebb hangya a bolyban. Lehetsz csapatkapitány, de nekik csak egy hasznos, ámbár pótolható csavar vagy a gépezetben. A 827. dolgozó, akinek még maradt 7 nap szabadsága idén. Tudatosan elveszik tőled a gondolkodásra való igényt és hajlandóságot, tudatosan tompítanak, lázítanak, hergelnek, s tesznek a rendszer kiszolgáltatott, két lábon járó adószámává. Elhiszed, hogy a nemzet attól lesz nemzet, hogy ugyanazokat a csoportokat gyűlöli. Megmutatják, hogy ha mindenki hitelből vesz autót, akkor tedd azt te is. Fel sem merül benned a kérdés, hogy jól van-e ez így. Már képtelen vagy kívül helyezkedni és felismeréseket tenni. Nem marad energiád a két műszak után arra, hogy mögé akarj látni mindannak, aminek te magad vagy a legnagyobb áldozata. Elhallgatják előled mindazt, ami az életet jelenthetné számodra. Azt az életet, melynek pusztán csak a víziója késztet minden nap meddő küzdelemre. Egyre távolabb kerülsz önmagadtól. A taposómalom válik az életeddé. Ez válik normálissá. A keretek között pedig elhiszed, hogy öröm az előléptetés, a nagyobb ház nagyobb hitelből, a fürdőszoba felújítás, vagy a fizetésemelés.

Képtalálat a következőre: „manipuláció”

A fogyasztás

Annyira leredukálódtak a szeretetkapcsolatok, hogy a reklámokba csempészett élmények ígéretére, a boldogság illúziójára, mint kiéhezett gyermek fogsz mozdulni. Vágyni fogsz arra az örömre, kényelemre, amit bizonyos termékek birtoklása okoz. A fogyasztói viselkedés professzionális kutatása manapság már teljesen új távlatokat nyit meg a cégek előtt. Bizonyítottan a rejtett igényeidet is feltárják, a tudat alatti nyomógombjaid kulcsingereit is megismerik, mielőtt te bármit is tennél. A pszichológia tudományával való globális visszaélés az értékesítési mutatók növelésének legnagyobb katalizátora. Ezért beszélget veled az ügyintéző a bankban. Ezért kérdezi meg, hogy sokat vártál-e, hogy milyen az idő odakint? Ezért mosolyog rád a kedves „Miben segíthetek?” a márkaboltban. Ezek az emberek jól tudják, hogy a figyelem, a törődés érzelmi többlete elégedettséget, bizalmat szül, s míg te a szívedet nyitod meg, ők csak a pénztárcádat szeretnék. Ők is áldozatok. Nekik is vannak gyermekeik, számláik, teljesítménykényszert provokáló főnökeik. Ennek eredményeképp vívják ők is a maguk személyes harcait, melynek az adott munkahely a hadszíntere. Őket is kirúgják, leépítik, ha nem hozzák a megfelelő számokat. Nekik is vannak hiteleik, kötelezettségeik és ők is azt hiszik, hogy nincs más választásuk.

Képtalálat a következőre: „vásárlás”

Tökéletesen felépített marketinggel elhiszed, hogy szükséged van a zacskós spagetti alapra, mert összehozza az egyébként szétesett családot. Az új személyautóra, mert mindenki boldogan ül benne. A mirelit pizzára, mert az, ahogyan gőzölög, az otthont juttatja eszedbe. Az okos eszközökre, mert a család minden tagja egy helyiségben böngészhet látszólag együtt, boldogan, valójában azonban fényévekre egymástól. Szükséged van az illatos wc papírra, a gyümölcslének álcázott cukor-turmixra, a kapszulás kávéra. Ezek nem a te igényeid, hanem a gyártóké, akiknek megéri milliókat költeni a reklámokra, mert te be fogsz menni a hiper-szuper marketbe és azt a terméket fogod keresni, amit láttál. Az ötdimenziós fogkefét, az önmagát tisztába tevő játékmacit, a névre szóló üdítő italt, de egy egyszerű csomag gyufát is, ha megtudod, hogy Chuck Norris is azt hordja a farzsebében. Észrevétlenül támogatod fogyasztói magatartásoddal a márkaépítést. Tervezett, előre kiszámított érzelmi döntéseket hozol. A reklámcégek már rég ismerik azokat a technológiákat, melyekkel a ma már kissé kaotikusnak tűnő vásárlói attitűd ellenére is képesek a meg nem fogalmazott igények feltárására, kielégítésére, vagy akár a megteremtésére is. Te pedig csak költöd a pénzt, amiért egész nap egy olyan helyen vagy, ahol nem is szeretsz annyira lenni.

Képtalálat a következőre: „black friday”

Az élelmiszeripar

Az élelmiszeripar legalizáltan mérgez meg, mert folyamatosan megtalálják a kiskapukat arra, hogyan írják rá a termékre, hogy színezék meg adalékanyag-mentes, miközben tele van mindennel, amit nem kellene a szervezetedbe juttatnod. Profi és elismert jogászok lavíroznak azon a vékony mezsgyén, melyen eldől, hogy valójában mit fogsz enni. MIÉRT? Nekik így olcsóbb, meg nem máskülönben neked is, ha az egészségedet olcsón adod. A ragasztott húsok, a szintetikus összetevők, a rákkeltő „nyomokban mogyorók” és az analitikus rébuszok. Minden nap csak egy kicsi. Ha végig dolgozod az életedet, addigra már lesz annyi betegséged, hogy nem kell majd téged sokáig nyugdíjazni, a tested felmondja a szolgálatot és még utoljára egy temetkezési vállalat profitál egy nagyot az utolsó utadból. Kinek lenne érdeke ebben a felgyorsult és kizsákmányoló világban téged minél tovább ingyen élő nyugdíjasként életben tartani? Megdöbbentő, de ha mélyen belegondolunk, ez nem egy összeesküvés elmélet, hanem valami sokkal drasztikusabb, időben eltolt gyilkosság, mely vélhetően egy, a színfalak mögött zajló elsuttogott megállapodással kezdte meg munkásságát.

Kapcsolódó kép

A pénz

Mindössze egy szűk csatornán tesznek említést arról, hogy valójában nem lenne szükség erre a profit orientált szemfényvesztésre. Élhetne mindenki jólétben, elégedetten. Nem lenne szükség a pénzre, mégis meglenne mindenkinek mindene, amire szüksége van. Nem lenne szükség a bankrendszer illúziójára, a fogyasztói társadalmi rend szintetikus táplálására. Ha nem lenne PÉNZ, megszűnne minden, ami ezt a RENDSZERT szolgálja. A hatalom szerzés és fenntartás lélektana a magyarázat mindarra, ami a Világban zajlik. Egyenlőtlenségre, szeretetlenségre, nincstelenségre, túlfogyasztásra, a közösségek szétmorzsolására, a manipulációra, az emberek programozására, a fehér-és kék galléros terror-és bűncselekményekre. Az EGO kártékony mutációjában, a torzult személyiségek kialakulásában is minimum közvetetten a pénz játszik szerepet. A pénz, ami nem más, mint egy darab papír egyenruhában. Egy darab papír, aminek a hozzárendelt értéke képes életeket kiontani, háborúkat szítani, családokat, közösségeket szétzilálni. A pénz nem más, mint az a szükségtelen, ember által teremtett fiktív tőke, ami az egész Világot hamis alapokon nyugvó tébollyá változtatja. Ezért dolgozunk többet és többet, ezért várjuk, hogy meghaljon a mama és potyogjon az ölünkbe a hagyaték, ezért pereskedünk, ezért versenyeznek, termelnek túl a gyárak, ezért tűnnek el nyomtalanul emberek, ezért halnak meg fiatal hősök a háborúban, ezért nem elég soha semmi, ezért teperünk, lopunk, ármánykodunk, sietünk, gázolunk, hazudunk. Ezért vagyunk képesek elmosni a morális határt. Vannak, akik ezért lesznek prostituáltak, sorozatgyilkosok, pornósztárok, korruptak, árulók, pszichiátriai betegek, hajléktalanok, szenvedélybetegek. Ezért vesztettük el a legbensőbb értékítéletünket. Ezért váltunk siketté meghallani a saját lelkünk lüktetését. Ezért dübörög a gazdaság egyre hangosabban. Csak így képes elnyomni a kevésbé agresszív kopogtatást, ami belülről jönne. Ezért teremtették meg a „Vásárlás Ünnepét” decemberben.

Képtalálat a következőre: „shopping christmas”

Elhitették velünk, hogy az a miénk, amit megvettünk, s azt vesztettük el, amit nem vettünk meg. Egy életen keresztül milliárdok csúsznak keresztül a kezünkön, de távozni üres kézzel fogunk. Pucéran. Pontosan úgy, ahogyan érkeztünk. Eladunk megannyi értéket ingyen. Becsületet, erkölcsöt, tartást, gerincet, hitelességet, jóságot, igazságosságot, mértékletességet, bátorságot, bölcsességet, józanságot, őszinteséget. De nagy árat fizetünk a mohóságért, kapzsiságért, bujaságért, balgaságért, tudatlanságért, gonoszságért, bosszúért, haragért. Nagyobb emberi butaságot el sem lehet képzelni a disznók elé szórt gyöngyöknél. Ez az ember tragédiája.

Képtalálat a következőre: „az ember tragédiája jankovics marcell”

Kialakítottunk egy Világot, melyben a népesség 1%-a birtokolja a bolygó javainak 40%-át. Egy Világot, amelyben több, mint 30.000 gyermek hal meg naponta, miközben a nagyhatalmi vezetők hanyagul a tányér szélére tessékelik a kaviárt. Egy Világot, melyben pénzbe kerül a születés és a halál is. Minden intézményünk alapja a PÉNZ, melynek mozgása, áramlása a legtársadalomellenesebb struktúrára épül, miközben a megértést bonyolult matematikai és gazdasági spanyolfal mögé rejtik. „Senki sem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad.” (Goethe)

Kapcsolódó kép

A leegyszerűsített lényeg, hogy a pénzt a semmiből hozták létre, melyet ember által kreált ellenérték fejében teremtettek meg minden nemű valós fedezet nélkül. A rendszer banki szakzsargonoktól tarkított magyarázata szinte érthetetlen útvesztő a hétköznapi ember számára, ami tökéletes táptalaja az illúzióra épített rendszer szinte megdönthetetlen fenntartásának. Amerikában pl. a dollár csupán 3%-ának létezik papír megfelelője. A többi 97% csak elektronikusan, a banki rendszerek labirintusaiban létezik. Valójában adósságot veszünk minden bankjeggyel, a semmiből előállított pénzzel. Valójában a pénz adósságból került létrehozásra. Az egész nem más, mint egy paradoxon, miszerint a pénz és az általa képviselt érték adósságot és kötelezettséget jelent. Mindezt a hitelre való, tömegmanipulációval elért igény teszi életképessé, fenntarthatóvá. A rendszer átlátása bonyolult pénzügyi hieroglifákon keresztül válik szinte lehetetlenné. Gazdasági szürke hályog húzódik ez által a Világ szemére és a fedezet nélküli globális, elektronikus bankszámla a fektetett 8-as mintájára fuvalkodik fel. MIÉRT?

Képtalálat a következőre: „money”

Mi lesz, ha a pénz szentségtelenítő ereje visszafordíthatatlan folyamatokat indukál? Majd 3 centes pálmaolajjal koccintunk az egybefüggő Világtengeren? Megéri néhány jelentéktelen bankjegy miatt letarolni az őserdőket? Megéri szándékosan visszatartani a technológiai fejlődést, ami felmenthetné az emberiséget a monoton gyári munka alól? Megéri a megújuló energiaforrások helyett még mindig az elavult fosszilis tüzelőanyagokat használni? Ennyire fontos a profit? Ha a tudományt és technológiát úgy hasznosítaná az ember, ahogyan akár már ma is képes lenne, akkor megszűnhetne a pénz. Valóban megéri az egész bolygót a Naprendszer szemétdombjává változtatni néhány csepp kőolajért? Megéri tönkretenni a klímát, az atmoszférát, felborítani az egész ökoszisztémát? Megéri orosz rulettet játszani a természet törvényeivel?

Kapcsolódó kép

A globális környezet-katasztrófa a növekvő profitszerzés iránti vágy zászlaja alatt vonultatja fel a haldokló emberiséget. De, mi nem teszünk semmit, csak holnap reggel is megvesszük a 80 Ft-os kávét műanyag pohárban a munkahelyen. Holnap is befizetjük a csekket, elutaljuk a menzát, tankolunk, hogy a hitelből vett autónk teli tankkal rostokolhasson az 5 órai dugóban, miközben kerülget bennünket az idegösszeroppanás. Holnap is gyorsétteremben ebédelünk, bevesszük a 10 perces fájdalomcsillapítót. Holnap is eldobjuk az üres flakont. Holnap is fogyasztani fogunk, értelmetlen mennyiségű hulladékot termelni, televíziózni, háborogni a politikai helyzeten, dagonyázni a kényelemnek álcázott stressz pocsolyában. Holnap is kölcsönért megyünk a bankba valami halaszthatatlan igény miatt. Holnap is bekenjük a hónunk alját egy kis alumínium-szulfáttal. Holnap is kaktusz tetves joghurtot eszünk. Holnap is tejért-kenyérért megyünk a boltba és két teli szatyorral megyünk haza, mert „AKCIÓ”-ba léptünk. Holnap is az okos telefont fogjuk bújni a metrón, aminek már kijött a legújabb szériája, emiatt le kell cserélni. Holnap is siketek leszünk. Holnap is rohanni fogunk. Holnap sem lesz időnk senkire és semmire. Holnap sem lesznek saját gondolataink. Holnap is… Lesz holnap?

Kapcsolódó kép

Útravaló

Ne akarj a saját gondolatok nélküli, manipulált tömeghez tartozni! Fókuszálj az élet valódi értékeire! Ne bánts másokat! Nyugodj meg! Ébreszd fel az elmédet! Mozgósítsd a szellemi tőkédet! Találkozz a benned rejlő gyermekkel! Merj tőle tanulni! Hajolj le egy falevélért, hogy megnézd, milyen az erezete! Ne felejts el játszani! Ha nem akarod, hogy irányítsanak és mások döntsék el, hogy miről mit fogsz gondolni, akkor kapcsold ki a médiát vagy bővítsd ismereteidet több hiteles forrásból is, hogy átfogó képet kapj! Tölts aktív időt a barátaiddal, családoddal, szerelmeddel, gyermekeddel! Tanuld meg ellátni önmagad! Járj mezítláb! Érezd a füvet a talpad alatt. Értsd meg, hogy jogod van élni, van szabad választásod! Hallgasd, ahogyan lélegzel! Hallgasd, ahogyan a gyermeked lélegzik! Kerülj harmóniába a természettel! Lassíts le, gondolkodj el! Találd és gyógyítsd meg saját magad! Tedd fel a saját miért-jeidet!

Képtalálat a következőre: „önismeret”

Minimalizáld a szükségleteidet! Valóban szükséged van mindenre, ami körülvesz téged az otthonodban? Megéri azokért a tárgyakért annyit dolgozni? Megéri annyi szemetet magad után hagyni? Valóban csak az autó az, ami A pontból B-be juttat? A gyermekednek valóban azt adod, amire szüksége van? Megéri annyi felesleges dolog megvásárlásával a fogyasztói társadalom kiszámítható, hű szolgájának lenni? Ne háborúzz! Ne gyűlölj senkit, aki más valamiért, mint te! Nekik te vagy más, még sem akarják megmondani neked, hogyan élj, vagy miért helytelen, amit cselekszel. Inkább beszélgess másokkal, de legfőképpen önmagaddal! Ismerd fel, hogy most élsz! Ebben a pillanatban.  Kapcsolódj másokhoz! A közösségek közös erővel képesek megoldási javaslatokat tenni, hogyan lehetne tudatosabban élni a RENDSZER nyomását legalább csökkentve. Ne lázadj és támadj másokat! “Ne valami ellen, hanem mindig valamiért küzdj!” (Kassai Lajos, a Lovasíjász).

Képtalálat a következőre: „béke”

Ne hagyd, hogy bio-robotként éld le az életedet, majd későn ráeszmélj, hogy nem is volt semmi értelme! Merj önmagaddá válni! Elhinni, hogy az ÉN jó, kreatív, nyitott, kíváncsi és képes adni, tenni, alkotni. Ne másokat akarj megváltoztatni, hiszen a változás csak példamutatással kezdődhet. Adj hálát, kérj erőt! A gyermekednek ne drága, de pótolható dolgokat adj, hanem pótolhatatlan szeretetet, értelmet, kreativitást, biztonságot, meleg otthont, minőségi időt, figyelmet. Segítsd, hogy minél tovább gyermek tudjon maradni, hogy a jövő generáció tagjaként alkosson majd. Támogasd, hogy ő soha ne hagyja el saját magát! Hagyd kibontakozni és azzá válni, aki lenni szeretne! Ő nem a tulajdonod! Szeresd pusztán azért, mert létezik! Ne a főnöke, vagy a gazdája legyél, hanem a támasza és a biztonsága! Ne rajta uralkodj, hanem magadon!

Képtalálat a következőre: „gyermekvédelem”

Tanítsd meg arra, hogy a valódi erények, értékek és a pénz között semmilyen valós kapcsolat nincs. Értékeld át, hogy akarsz-e átlagos lenni és arra költeni, amire mondják azt tenni/érezni/gondolni, amit elvárnak? A TE döntésed, hogy miben hiszel! A TE döntésed, hogy megtalálod-e az életet a halál előtt. Egyszer elmegyünk innen. Egyszer itt hagyjuk ezt a Világot. A kérdés, hogy ezt nyomtalanul akarjuk-e tenni? Akarunk-e példát mutatni? Akarunk-e alkotni? Meg akarjuk-e találni a békét? Hagyjuk-e, hogy a művilág műanyag katonái legyünk, vagy rendíthetetlenek? Kiválóak. Olyanok, akik a jóért vannak itt. Meg kell találnunk az egyensúlyt! Bizonyos részeinknek fel kell nőniük, hogy felelősségteljesen a magunk urai legyünk, képesek a változásra, de bizonyos részeink csak a bennünk rejlő gyermek által lehetnek igazán kreatívak és energikusak.

Kapcsolódó kép

Mindenki szeretetre, békességre vágyik. A nyugalom keresése közben éljük meg a legnagyobb káoszt. Az útkeresés az út része. A statikus üresség nem fog választ adni a kérdéseidre. Valójában mindenki szabad és független szeretne lenni. Valójában senki sem szereti a mesterséges ízeket, senki sem szeret az eladott életidejéért kapott papírdarabért kenyérhez jutni. Valóságában kell meglátnod az összefüggéseket és szelíd értelemmel, belülről kell kifújnod minden beléd kódolt programot. Az ÉN-nek nincsenek fizikai paraméterei. Az ÉN valami sokkal mélyebb, komplexebb spirituális alkotás. Tanulj meg tanulni! Legyen hozzá benned alázat és tisztelet! A változás benned kezdődik!

Kapcsolódó kép