Van egy igen kifejező kisfilm a fogyasztói társadalom és boldogság utáni hajsza abszurd képtelenségéről: Rate Race

Ha sok pénzem lesz, boldog leszek, ezért sokat dolgozok, mert ha sok pénzem lesz, akkor majd mindent meg tudok venni, és akkor majd boldog leszek, ezért sokat dolgozok stb. mókuskerék egy rohanó patkány életminőségét biztosítja a jó fogyasztó polgár számára.

Komolyan így szeretnénk élni?

Az utóbbi  50 évben akkora technológiai fejlődés történt, mint fél évezred alatt sem. Több szakmában előfordul, hogy egy-egy programmal töredék idő alatt megoldható, ami régen napokba vagy hetekbe telt. Mégis ezt a többlet időt a dolgozók pihenésre fordíthatják? Ó, nem! További termelésmaximalizálás a cél! Még többet és többet, mindenből! Nincs is igény ennyi kacatra? Nem baj, teremtsünk rá piacot! Kizsákmányoljuk a Földet? Emellett az emberek kizsákmányolják saját magukat a sok felesleges kacatért? Nem baj, vakon rohanunk a rate race “boldogság” illúziójáért!

Te sem szeretnél ebben részt venni?

De hogyan lehet kiszállni? A gondolatindító ez a poszt volt: Hogy lehet hogy rosszabbul élünk, ha igazából jobban élünk? Amiről Gábor egy további TFK Klubos diskurzust indított. Nem lehet csettintésszerűen egy választ/megoldást adni. Viszont mi van, ha készen kapott válaszok helyett egyszerűen csak elkezdünk gondolkodni, számunkra mi jelent boldogságot?

A rate race életmód a fogyasztói társadalom szemléletmódjából adódik. Mi van, ha más szemléletmódokat is megvizsgálunk? A pénz fontos dolog, lakni, meg enni kell, de biztos, hogy alapvető életfeltételeken kívül annyi mindenre még szükségünk van?

Mi van, ha pénznél nagyobb értékként kezeljük az időt?

Ha a fókuszban nem az van, hogy minél többet keressünk, így minél többet tudjunk költeni, hanem éppen fordítva!  Az igények minimalizálása! Ha kevesebbet költök, nincs akkora nyomás, hogy jóval többet keressek és a nyert időt befektethetem olyan dolgokba, amit igazán szeretek!

Nincs baj azzal sem, ha azt csinálod, amit szeretsz, és milliomos leszel belőle. De a hangsúly nem a milliomoson van, hanem azon, hogy csináld azt, amit szeretsz, amiben kiteljesedhetsz! Ehhez nem feltétlen pénz, lehet, hogy csak szemléletváltás szükséges!

Ilyen szabadság, hogy azt tegyük, amit akarunk (társadalmi szinten) még sosem volt.

Nincs röghöz kötött jobbágyság, átjárhatatlan társadalmi struktúra… Minden lehetséges! Csak a fejünkben lévő gondolatok, bejáratott társadalmi sablonok, megszokottól való elérés félelme, ami tényleges korlátokat állít.

Valójában nem igaz, hogy a „hatalom” nyíltan vagy a háttérből irányítana bennünket, médiával ámít, és az egész világ egy összeesküvés… Persze lehet igaznak tartani és bizonyítékot is találni rá. De a saját életünk felelőssége alól nem ment fel.

Meg van a szabadságunk, hogy úgy éljünk, ahogy akarunk!
  • Hogy mi szabjuk meg az igényeinket és ne a médiának higgyük el, hogy mire van szükségünk!
  • Hogy megálljunk olykor élvezni az életünket és ne mindig a mennyiségi célok után rohanjunk!
  • Hogy az életünk folyamatának, minőségének is elismerjük az értékét, ne csak az eredmények lebegjenek folyton a szemünk előtt!

Hogy egyszerűen csak úgy boldogok legyünk!

Az Y generáció elkezdett valamit másképp csinálni. Megkérdőjelezni  dolgokat, amik eddig magától értetődőnek tűntek. Lehet, hogy egyenlőre inkább csak a problémák látszanak. De a saját út megtalálása mindig nagyobb energiát igényel, mint egy megadottat követni.

Remélhetőleg egyre több ember teszi fel a kérdést „Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Hogy lehetnék boldog?”  És nem vesz tovább részt a rate race-ben!

A következő TFK Találkozón ezekre a kérdésekre keressük a választ az identitás témáját körüljárva. Gyere, a változás velünk kezdődik!:) Tudatos Fiatalok Közössége Találkozó Február