Itt az idő, hogy a mindenkit foglalkoztató témát is a TFK asztalára helyezzük „kicsit másként”, mint ahogyan az a kormánypárti és ellenzéki sajtó pro-és kontra cikkeiben verbális párbajként borzolja fel a lakosság kedélyeit, melynek mi magunk is részei vagyunk.

Mi, Tudatos Fiatalok sem mehetünk el a társadalmi és politikai szerepvállalás mellett ebben a helyzetben. Egészen egyszerűen azért nem, mert felelősek vagyunk. Önmagunkért, a társadalmunk formálásáért. Ez a mi ügyünk is, a mi országunk is és a mi életünk is. Komoly tétje van annak, hogy a jövőben mennyien akarunk majd ebben az országban maradni és hányan döntünk úgy, hogy ha Európa nem jön ide, akkor mi megyünk Európába. Tétje van annak is, hogy büszkén, vagy szemünket lesütve, mély szégyennel és félelemmel a lelkünkben fogunk-e egyre csendesebbé válni, vagy közösséget vállalunk és büszkén adunk hangot a számunkra fontos értékeknek. Mindannyian csalódottak, esetleg dühösek vagyunk, nem erre számítottunk. Sokan azt gondoltuk, hogy valami csoda fog történni, de ez a csoda nem történt meg. Sokak kétségbeestek, bizonytalanok lettek és elvesztettek valamit, ami több mint egy egyszerű jövőkép. Elvesztették a reményt. A választási rendszer, az országos tömegmanipuláción alapuló kampány, a gondosan olajozott propagandagépezet, a mély-szegénységben élők tudatlanságával és kiszolgáltatottságával való visszaélés meghozták a kiütéses győzelmet, amire a határon túli magyarok nemzeti fájdalmával való morális sakkozás csak feltette a koronát.

Az elmúlt években sokan szinte apolitikusként kerültük még a híradó főcímét is. Nem éreztük, hogy feladatunk lenne foglalkozni nagy emberek nagy döntéseivel. Most azonban, a kis emberek nagy problémája és bizonytalan élethelyzete az, ami miatt úgy érezhetjük, hogy érintenünk kell ezt a sokak által vitatott témát. Nem, nem kell a választási csalással, vagy a kormány lassan kevésbé sem diszkrét, demokráciát leépíteni készülő munkásságával mélyrehatóan foglalkoznunk, mert azt megteszik helyettünk a hírportálok és a civil aktivisták, a média és a nyomtatott sajtó egyaránt. Nem kell most konkrét politikai labirintusokba tévednünk, hogy ki mit csinált, mennyit csalt, mennyit nem kormányzott, vagy miképpen vált politikai divattá a korrupció sosem tapasztalt szintje. Nem kell beszélnünk helikopteres luxus hobbikról, vagy a halott csodaszarvas regéjéről sem, miközben a legszegényebb falvakban élők rettegnek a tökélyre fejlesztett gyűlöletkampány sikeressége miatt. Nem kell említést tennünk arról sem, hogy rajtunk röhög a nemzetközi sajtó, mert nálunk a “diktátorok” és kotkodácsok egymást válthatják a köztévében.

Kapcsolódó kép

Ezek nagyon szomorú és valójában kétségbeejtő dolgok, mindannyian érezzük a súlyát. Mintha egy beteg vicc söpörne végig az országon, melyen már kínunkban is nehéz nevetni. Sokan szinte mentális bénultsággal vegetáltunk április 9-e hétfőjén. Mégis meg kell látnunk ebben az eseményben a fejlődés lehetőségét. Éreznünk kell, hogy mennyi, de mennyi dolgunk van MOST. Most van itt az ideje annak, hogy a tudatosság ne csak egy hangzatos szó legyen az életünkben, amivel lehet “frenkelni” a haveroknak. Éreznünk kell, hogy mi, akik mázlinkra nem lettünk funkcionális analfabéták egy ütött-kopott oktatási rendszerben, épp mi lehetünk azok, akik odatesszük magunkat és megváltjuk a Világot.

Ki kell lépnünk a négy fal közötti önfejlesztő könyvek lapjainak sistergő magányából és tovább kell lépnünk a kocsmai retorikából is. Valódi, tudatos és demokratikus tettekre van szükségünk ahhoz, hogy célt érjünk, nem elégedetlen fürdőszobai tükör-szónoklatokra, csak mert ott a legjobb az akusztika. Nem csak digitális, hanem analóg, hús-vér cselekedeteken keresztül is meg kell mutatnunk, hogy létezünk, hogy képesek vagyunk egy-egy fecskeként arra, hogy nyarat csináljunk.

Kapcsolódó kép

Önismerettel. Példamutatással. Szeretettel. Spiritualitással. Olvasással. Kommunikációval. Tüntetéssel. Tanulással. Fejlődésre való igénnyel. Véleménynyilvánítással. Aktív tettekkel. Csatlakozással mozgalmakhoz, közösségekhez. Beszélgetéssel. A közösségi média használatával, a megfelelő tartalmak megosztásával. Önmagunk rendbe rakásával, megerősítésével. Ez lehet sport, új tudás megszerzése, önismereti csoport, pszichoterápia, segítségnyújtás a buszon, önkéntesség, felolvasás vakoknak, fa ültetés, blogolás, cikkírás, összefogás, közösségépítés, alkotás. Tervezd meg magad tudatosan! Tudd, hogy mit miért teszel! Kérd magad számon és ne érd be a takaréklángon pislákolással! Több van benned annál, hogy ellustult kvalitásokkal hibernáld magadban a jövő lehetőségeit! Mindenki abban kell, hogy a legjobbá váljon, amit a legjobban szeret csinálni.

Nyílt levél: 26 dolog, ami többet ér a szavazatodnál

Ha odaállunk és hajlandóak vagyunk megmutatni magunkat a tömegben, kiállni azokért a demokratikus eszmékért, melyek nélkül a hazánk, a hely, ahová születtünk, nem lenne élhető és európai, akkor teszünk valamit, ami túlmutat önös érdekeinken. Valami olyat, ami hozzá tud adni a kollektív tudat magasabb szintjéhez is. A mi feladatunk, hogy ott, ahol a legnagyobb szükség van a világosságra, ott képesek legyünk példamutatással világítani.

Kapcsolódó kép

Az nincs rendben, hogy barátok, családtagok, munkatársak, ismerősök esnek egymásnak és emberi kapcsolatokat emészt fel a hazugságra alapozott, közmédiának csúfolt „szennyvíz csatorna” káros mellékhatása. Ennek az éles kapcsolati „terrortámadásnak” is lehetünk kordában tartói, békenagykövetei.

A mi hozzáállásunkon is múlik, hogy ebben a magyar Mátrixban hogyan folytatódik a történet?

Te vagy Neo! A pirosat, vagy a kéket választod?

 

Kapcsolódó kép


További tudatos tartalmakért kövesd a Tudatos Fiatalok Közössége facebook oldalát!